A FÉK története
A FÉK program egy szükséglet felismeréséből született. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI), a 90-es években az AIDS-megelőzésért felelős állami intézmény, felismerte, hogy pusztán az óvszerhasználat óriásplakátokon, brosúrákban, tanórákon műpénisszel való propagálása nem lehet a járvány leküzdésének egyetlen eszköze. Ez a felismerés egyébként teljes összhangban állt a WHO és más egészségügy szervezetek ez irányú ajánlásaival, amelyek a HIV vírus terjedésének megfékezésére általában a következő négy lépéses stratégiát ajánlották:
- törekvés a partnerváltások számának csökkentésére, ideális esetként a kölcsönösen hűséges, monogám párkapcsolatok preferálása;
- a partner szexuális előéletének megismerésére, szűrővizsgálaton való részvételre biztatás;
- felhívás egyes különösen veszélyes érintkezési módok kerülésére;
- az óvszerhasználat propagálása, különösen a kiemelt rizikócsoportok (homoszexuálisok, prostituáltak stb.) körében.
A 4. lépés azonban – nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is – mintegy önálló életre kelt, és úgyszólván azonosította magát az AIDS-megelőzés fogalmával. Idősebbek még emlékezhetnek a “Mi az, ami fontos?” és a “Húzd fel!” kampányok traktorkeréknyi kondomjaira. És ki tudna kapásból példát mondani olyan AIDS-ellenes anyagra, programra, stratégiára, amely nem az óvszerhasználatot állította üzenete középpontjába? Ez nem véletlen: az óvszergyárak gáláns szponzori tevékenységén kívül ez irányba munkált az a kimondott vagy kimondatlan meggyőződés is, hogy az első három, de különösen is a legelső pont olyan módon szemben áll a korszellemmel, a ma emberének természetével és igényeivel, hogy eleve irreális, szinte még említeni is kár, csak komolytalanná teszi az AIDS-megelőzés ügyét. Noha már abban az időben is (90-es évek első fele) rendelkezésre álltak ezt cáfoló adatok pl. Malawiból és Ugandából, mára pedig számos komoly tanulmány támasztja alá az első pont jelentőségét, Dr. Bánhegyi Dénes és munkatársai mégis forradalmi jelentőségű lépést tettek, amikor úgy döntöttek: megvalósító partnert keresnek, majd támogatást nyújtanak egy olyan prevenciós programhoz, amely messze túllép az óvszerhasználat propagálásán, és sokkal mélyebb – de ha úgy tetszik, magasabb – szinten próbálja meg kezelni a problémát.
E partnerkeresés következménye lett a Timóteus Társasággal való együttműködés, eredménye pedig a Fiatalok az Élet Küszöbén program.
A FÉK tehát az AIDS-járvány leküzdésének céljával indult el, azonban kezdettől világos volt, hogy ez a betegség, sőt, az összes más nemi úton terjedő betegségek (SZTB-k) együtt is csak egyik csúcsát jelentik egy hatalmas jéghegynek, amelynek további csúcsai, a teljesség igénye nélkül, a tinédzser-terhességek és -abortuszok, a kábítószer-fogyasztás, az alkoholizmus, a dohányzás, a számítógépes játék- vagy internetfüggőség, a deviáns bandák, az iskolai vagy iskolán kívüli erőszak és még sok más. Épp ezért a kezdetben (1994) tizenkét óravázlatból álló FÉK anyag az évek során folyamatosan bővült és bővül; ma már – számos kiegészítő olvasmány és segédanyag mellett – közel hatvan óravázlat alkotja.
Miközben munkatársaink sok ezer FÉK foglalkozást tartottak szerte az országban – elsősorban osztályfőnöki órákon, de más keretek között is –, kezdettől világos volt, hogy a FÉK csak akkor tud a diákok tömegeihez eljutni, ha maguk a pedagógusok használják. Ennek érdekében szerveztünk 1994 és 2016 között mintegy két tucat háromnapos szimpóziumot a FÉK anyag tartalmának, szemléletének és módszertanának átadása céljából. Ezeken összesen több mint 8000 fő vett részt, nagyrészt tanárok, de mellettük iskolaorvosok, védőnők, szociális munkások, hitoktatók, szülők is: bárki, aki részt kívánt venni a fiatalokat fenyegető veszélyek csökkentésében. Emellett sokszor tartottunk fél-egynapos, egy iskola vagy egy város tanárainak szóló miniszimpóziumokat. 2001 és 2012 között a FÉK a pedagógus-továbbképzésben is részt vállalt; akkreditált tanfolyamainkon közel 200 tanár szerzett 30 vagy 40 kreditpontot.
A FÉK programnak komoly nemzetközi visszhangja is volt és van: általa “ihletett” és/vagy erre épülő hasonló tananyag eddig 62 országban került bevezetésre; többek közt a kínai Vörös Kereszt is használja.
Az utóbbi öt évben – stratégiai és személyi változások, majd a Covid-járvány miatt – a FÉK program idehaza csak „takaréklángon” működött, de mára újra összeállt egy lelkes kis csapat. Szeretnénk az immár több mint negyedszázados történetet méltó módon folytatni, úgy, hogy közben folyamatosan alkalmazkodunk gyorsan változó korunk új kihívásaihoz és lehetőségeihez.