“Én vagyok…”

A FÉK program óráin a diákok egyik feladata, hogy egy bizonyos “én vagyok…” vers séma alapján magukról verset írjanak. A vers előre megadott mondatai mellé ki kell egészíteniük bizonyos dolgokat, amelyek rájuk jellemzőek.

Döbbenetes versek születnek, amelyekből néhányat közreadunk. Természetesen név nélkül. De ezek a versek talán nem annyira róluk, mint inkább rólunk szólnak. TÜKRÖT tartanak elénk. Mit tettünk velük, hogy így éreznek magukról, életről, kapcsolatokról?

“Jaj azoknak, akik egyet is megbotránkoztatnak e kicsinyek közül…” – szól a jézusi figyelmeztetés.

Sebzett szívű kislány

Én egy szomorú lány vagyok.

Szeretném tudni miért váltak el a szüleim.

Hallom, hogy veszekedtek.

Látom, hogy nincsenek jóban.

Azt szeretném, ha újra együtt lennének.

Én egy szomorú lány vagyok.

 

Úgy teszek, mintha nem lennék szomorú

Úgy érzem, hogy valami miatt fáj a szívem.

Megérintem és fáj a szívem még mindig.

Nyugtalanít, hogy nincsenek együtt.

Sírok, mert nem beszélhetek minden nap vele.

Én egy szomorú lány vagyok.

 

Tudom, hogy egyszer újra együtt lesznek.

Kijelentem, hogy boldogok leszünk.

Arról álmodom, hogy megyünk együtt sétálni.

Igyekszem újra boldoggá tenni a családom.

Remélem, hogy össze jön a vágyam.

Én egy szomorú kislány vagyok.

Végre vége lesz mindennek

Én cinikus, hitetlen és reménytelen vagyok.

Szeretném tudni, mi vár még rám.

Hallom, hogy megéri küzdeni.

Látom a jövőm.

Azt szeretném, ha sikeres lehetnék.

Én cinikus, hitetlen és reménytelen vagyok.

 

Úgy teszek, mintha még volna remény.

Úgy érzem, hogy már nincs miért remélni.

Megérintem a lelkem.

Nyugtalanít, hogy a jövőm és a jelenem romokban hever.

Sírok, mert sikertelen és kilátástalan az életem.

Én cinikus, hitetlen és reménytelen vagyok.

 

Tudom, hogy hosszú és nehéz élet vár még rám.

Kijelentem, hogy elegem van.

Arról álmodom, hogy végre mindennek vége lesz egyszer.

Igyekszem nem gondolni arra, mi vár még rám.

Remélem, hogy egyszer boldog leszek.

Én hitetlen, cinikus és reménytelen vagyok.

 

Én önzetlen ember vagyok.

Szeretném tudni, hogy mit gondolnak rólam az emberek.

Hallom, ahogy mások rosszat mondanak rólam.

Látom, hogy nagyokat nevetnek rajtam.

Azt szeretném, ha a szemember mondanák a gondjaikat.

Én egy önzetlen ember vagyok.

 

Űgy teszek, mintha vidám lennék.

Úgy érzem, hiányos a gyermekkorom.

Megérintem apukám kezét.

 

Tudom, hogy kiváncsi rám az apukám.

Kijelentem, hogy egyszer megkeres.

Arról álmodom, hogy másnap majd találkozunk.

Igyekszem nem elfelejteni.

Remélem, hogy látni fogom valamikor és megismerem.

Én egy önzetlen ember vagyok.

Sírok, mert nem beszélhetek minden nap vele.

Én egy szomorú lány vagyok.

 

Tudom, hogy egyszer újra együtt lesznek.

Kijelentem, hogy boldogok leszünk.

Arról álmodom, hogy megyünk együtt sétálni.

Igyekszem újra boldoggá tenni a családom.

Remélem, hogy össze jön a vágyam.

Én egy szomorú kislány vagyok.

Én egy érzékeny gyermek vagyok.

Szeretném tudni miért nyugszik le a nap és miért kel fel naponta.

Hallom, hogy a szél játszik a szélben.

Látom, hogy örülnek a fénynek.

Akit szeretném, ha mindenki szárnyalna

Én egy érzékeny gyermek vagyok.

 

Úgy teszek, mintha kőből lenne a szívem.

Úgy érzem, meghasad

Megérintem a szerelem lángját.

Nyugtalanít, hogy túl hamar teszem azt.

Sírok, hogy a szívem már megszakadt.

Én egy érzékeny gyermek vagyok.

 

Tudom, hogy Isten tudja mikor és hol…

Kijelentem, hogy én az övé vagyok.

Arról álmodom, hogy megtalál ki nekem adatott.

Igyekszem, hogy rá hallgassak.

Remélem, hogy nem vallok szégyent.

Én egy érékeny gyermek vagyok.

Join our
mailing list

to stay up date

Please enter a valid e-mail